A fogyatékosság emberi jogi megközelítése
A fogyatékosság szociális modellje, mely a hozzáférhetőség, az inklúzió (befogadás) és a társadalmi részvétel előmozdítását illetően a kormányzatok és a társadalom felelősségét hangsúlyozza, megteremti az alapot a fogyatékosság emberi jogi megközelítéséhez, mely a fogyatékossággal élő személyek veleszületett emberi jogaira koncentrál. Ez a megközelítés:
- elismeri a fogyatékossággal élőket mint jogok birtokosait és mint az emberi jogok más emberekkel egyenlő alanyait;
- elfogadja és tiszteletben tartja a fogyatékosságot mint az emberi sokszínűség természetes velejáróját – ugyanazon az alapon, mint a nemi vagy faji különbözőségeket, valamint foglalkozik a sajátosan a fogyatékosságokra vonatkozó előítéletekkel és attitűdökkel, továbbá minden egyéb olyan akadállyal, mely hátráltatja a fogyatékossággal élőket emberi jogaik gyakorlásában;
- a társadalomra és a kormányzatokra ruházza annak felelősségét, hogy biztosítsák, hogy a politikai, jogi, társadalmi és fizikai környezet támogassa a fogyatékossággal élő személyek teljes befogadását és társadalmi részvételét.
Bővebben:
(EJFH) (Un Office of the High Commissioner for Human Rights, OHCHR) a következőkben összegezte az emberi jogi megközelítés lényegét:
„Az emberi jogi megközelítés arra keres választ, hogy melyek azok a hosszú ideje ható vagy alapvető okok, melyek miatt a társadalom egy része sérülékennyé válik, háttérbe szorul vagy hátrányos megkülönböztetés áldozata lesz. Továbbá az emberi jogi megközelítés a nemzetközi emberi jogi törvényekre és normákra alapozva olyan stratégiákat kínál, melyek azzal foglalkoznak, hogy miben gyökerezik a hátrányos megkülönböztetés.”
A következő fogalmakra az EJFH különösen nagy hangsúlyt fektet:
Felhatalmazás: a fogyatékosság emberi jogi megközelítésének célja az, hogy felhatalmazza a fogyatékossággal élő embereket arra, hogy saját maguk hozzák meg döntéseiket, álljanak ki önmagukért, és saját maguk irányítsák az életüket.
Kikényszeríthetőség és jogorvoslat: a fogyatékosság emberi jogi megközelítése azt jelenti, hogy a fogyatékossággal élő személyeknek képesnek kell lenniük arra, hogy kikényszerítsék az őket megillető jogokat mind országos, mind nemzetközi szinten.
Oszthatatlanság: a jogokon alapuló megközelítésnek meg kell védenie a fogyatékossággal élő emberek állampolgári és politikai jogait, valamint gazdasági, szociális és kulturális jogait egyaránt.
Részvétel: a fogyatékosság emberi jogi megközelítése kimondja, hogy a fogyatékossággal élő személyeket be kell vonni minden, az életüket érintő döntési folyamatba.[1]
Az emberi jogok gyakorlásában akadályt jelenthetnek az attitűdök, az előítéletek, a gyakorlati problémák, a jogi korlátok vagy több tényező együttesen. Azonban maga a fogyatékosság semmilyen formában nem csökkenti senki jogosultságát az emberi jogokat illetően. Annak elismerése, hogy a fogyatékossággal élő emberek másokéval egyenlő jogok birtokosai, egy rendkívül erőteljes szemléletet tükröz. Segítségével megváltoztathatók a fogyatékossággal kapcsolatos attitűdök és felfogások, továbbá egy olyan rendszert nyújt, mely biztosítja a fogyatékossággal élők jogait.
Minden embernek joga van követelni az emberi jogait és megkövetelni, hogy azokat védelmezzék, tartsák tiszteletben, és azok érvényesülésüket garantálják. Amikor az emberi jogokért emelünk szót, és emberi jogi keretek között támasztjuk alá mondani valónkat, senki sem állítja, hogy különleges bánásmódot kérünk vagy olyasmit, amit nem érdemeltünk ki.
Minden érdekeltnek megvan a maga szerepe a Fogyatékossággal Élő Személyek Jogairól Szóló Egyezmény (UN Convention on the Rights of Persons with Disabilities, CRPD) teljes körű megvalósításában.
Az Emberi jogok. IGEN! képzési kézikönyv is ezért íródott, hogy segítséget nyújtson ebben. Az első rész átfogó képet festett a fogyatékossághoz kapcsolódó emberi jogi alapelvekről, jogi dokumentumokról és társadalmi attitűdökről. A fogyatékossághoz kapcsolódó egyes emberi jogi témák kifejtésével a 2. rész foglalkozik, melynek célja az, hogy felvértezze a fogyatékossággal élő emberek képviselőit azokkal az ismeretekkel, melyek ahhoz szükségesek, hogy mind az egyes országok törvényeit és irányelveit illetően, mind a társadalmi és kulturális környezetben változást érhessenek el. A 3. rész speciális képzési anyagot tartalmaz az emberi jogok képviseletének stratégiáira és technikáira vonatkozóan, többek közt a képviselet céljának meghatározásáról, képviseleti cselekvési tervek készítéséről és a képviseleti munka során elért sikerek értékeléséről.
[1] Vázlatos irányelvek: A szegénység csökkentésére vonatkozó stratégiák emberi jogi megközelítése (Draft Guidelines: A Human Rights Approach to Poverty Reduction Strategies), 2002. szept. 10.
Az ENSZ EJFH honlapja: http://unhchr.ch/development/povertyfinal.html